A háború a Naprendszerben a Napköztársaság és a Társadalom maradványa közti viszály, hogy ki uralja a Naprendszert és a Magot.
Kezdete[]
Miután Octavia au Lune HKU 743 novemberében elhunyt, a Hamu Hercege összegyűjtötte a fennmaradó hűbéres flottákat, és visszavonult a Merkúrra és a Vénuszra, hogy rendezze soraikat. Két hónappal később ellentámadásba kezdett a Lázadás megsemmisítése és a Mag visszaszerzése érdekében a Társadalom nevében.
Résztvevő felek[]
Lefolyása[]
Az Octavia halálát követő hetekben sok társadalmi légió rekedt Lunán, amikoris a Hamu Hercege visszavonult a Merkúrra, és a Lázadás átvette a hold irányítását. HKU 744 elején a Magnus ellentámadást indított az ottmaradt társadalmi erők felszabadításáért.
A hároméves invázió rendkívül véres volt. A Társadalom erői arra kényszerítették a Köztársaságot, hogy harcoljanak a az utcákon, a városokban. A polgári áldozatok emiatt magasak voltak, a lakóövezeteket és az iskolákat mindkét fél kóbor lövedékei intézték el.
A lunai csata során a harc átterjedt a Földre. Lykosi Darrow vezette az erőket a szárazföldi hadjáratban. Az indiai Kardung Laban Darros és a Nyolcadik Légió Apollonius au Valii-Rath-tal, és egységével küzdött meg.
A Társadalom HKU 748-ig tartotta magát a Földön történő harcokban.
Miután a Napköztársaság elűzte a Társadalom megmaradt erejét a Lunáról, illetve a Földről, a harc legújabb helysíne a Mars lett.
HKU 747-ben a Apollonius au Valii-Rath ostrom alá vette Olümpiát, ahová Csendes Sefi vezette az Obszidiánjait a Mars déli sarkáról. Valdir lett az egyetlen ember Darrow mellett, aki túlélte a párharcot a hírhedt Minotaurusz ellen. Darrow a Napköztársaság Nyolcadik - és Tizenötödik Légióval érkezett, hogy legyőzze Apolloniust, és befejezze a harcokat. Atlas au Raa Olümpia ostromakor csatlakozott a háborúba, miután több évi száműzetésből, a Kuiper-övből visszatért.
Az egész Naprendszerben dúló harcok közül a legádázabbak a Marson folytak. A konfliktus legsúlyosabb része a Patkányháború volt, ami egy hároméves akció volt a Mars alagútjainak és aknáinak felszabadítására. Az alagútháború még rosszabb volt, mint a Lunánál zajló blokkháború. Még az Obszidiánok sem énekelték hangosan a győzelmi dalukat az alagutakban.
A Marsi csata HKU 749-ben volt a háború egyetlen nagyszabású csatája a Naprendszer uralmáért vívott háborúban a HKU 754-es Ladoni csata előtt. A Napköztársaság győzelmét követően a Társadalom flottái kivonultak a Marsról, és abbahagyták annak ostromlását. A társadalmi erők távozása után még két évbe telik, mire az alagútháborúkat megnyerik a köztársaságiak, és hivatalosan is szabaddá nyilvánítják a Marsot.
A Merkúr ostroma HKU 751-ben kezdődött, és két évig tartott, míg Lykosi Darrow egy sikeres AcélEsővel el nem foglalta a bolygót.
Az ostrom első évében Ravaszpofát átfaragtatták, és titokban elküldték, hogy épüljön be a Társadalom maradványa haderejébe. Csak Darrow, Mickey, Theodora és Musztáng tudott erről az akcióról.
Bár a Szenátus HKU 753 augusztusában leszavazta az AcélEső indítását, Darrow figyelmen kívül hagyta a parancsot, és felszabadította Helios kontinensét, több mint egymillió áldozattal. Ezek a súlyos veszteségek mély keserűséghez vezettek, különösen az Obszidiánok körében, mivel úgy érezték, hogy a Napköztársaság csak fegyverként, feláldozható "tárgyként" tekint rájuk.
Természetesen voltak olyan csoportok, amelyek önállóan alakították ki saját struktúrájukat, amelyek közül kettő egyre figyelemre méltóvá vált: a Vörös Ököl és a Varégák.
Vörös Ököl
A Vörös Ököl tagjai fanatikus Vörösek, akiket a Lázadás ideje alatt Vörös Légió néven ismertek. A szervezet vezetője Harmónia, Árész Fiainak egykori hadnagya, Táncos volt jobbkeze, védelmezője. Mivel a Fiak az évek során nem tettek elég erős lépéseket, kiszállt a rendszerből és egy új csapatot szervezett. Ez, az általa vezetett csoport az Arany és bizonyos Vörös klánok iránt, mint például Gamma, léptek fel erőszakosan. A Vörös Légió szélsőséges eljárásuk, és a Mars északi részén fekvő, Adrius au Augustus Főkormányzó által birtokol területek miatt bukott meg. A terrorista csoport többségének megölése után gerillává alakult át, amely a Vörös Kéz néven vált ismertté Naprendszerben dúló háború idején. A Vörös Ököl az egész Marson tett terrorista lépéseket az ellenségeik ellen.
Varégák
A Szindikátus felbérelte a szabadúszó tolvajmestert, Ephraimot, hogy rabolja el Pax Augustust és Electrát. Ephraim kapott három lehetséges elrablási időpontot, és korlátlan forrásokat a rablás eszközeinek beszerzéséhez. A négytagú csapatával végrehajtotta a rablást sikeresen Quicksilver születésnapi bulija után, és csak egy emberét veszítette el az akció során.
A Kalibáni csata HKU 753 november közepén, a Merkúron zajlott, Atalantia au Grimmus indította el. Orion xe Aquarii szabadesés-manőverének köszönhetően Darrow flottájának vezérhajója túlélte a cselvetést és Atalantiáék semmiből érkező támadását, vagyis ahogy nevezik, a Kalibáni Csatát, mert az égből lezuhanó, kilőtt űrhajók mind ebbe a tengerbe hullottak.
Lysander au Lune, Silenius-örököse a Perem követeivel tér vissza az önkéntes száműzetéséből, bujkálásából, hogy csatlakozzon a háborúhoz. Lysander azt vallotta, hogy neki nem kell a hatalom, nem amiatt tért vissza, csupán az Aranyaknak szeretné megadni ami jár nekik.
Körülbelül hét héttel a Kalibáni Csata után Atalantia AcélEső, vagy ahogy híressé vált, HamuEsőt indított a szorult helyzetben lévő köztársasági erők ellen Héliopoliszra, HKU 754 januárjának első péntekén.
Körülbelül egy héttel a Ladoni Csata után a Napköztársaság Szenátusa szavazást tartott arról, hogy flottát küldjön-e a Merkúrra a fogságba esett Légiók megmentésére. A Szavazás előtt Táncost, a Vörös frakció főszavát megmérgezték, aki az esemény közben lelte halálát. A Vörösek feldühödtek, és megtámadták a többi Szenátort. Később kiderült, hogy valamilyen befolyásoló szereket is kaptak ehhez a vérszomjas tetthez. A Szenátorok nagyrészét a felbőszült, agymosott aljaSzín emberek meggyilkolták. Daxo au Telemanus és Virginia sokáig küzdött ellenük egymás mellett, de elszakították őket egymástól, Virginiát letaglózták, Daxot elkapták. Virginia az eszméletvesztés szélén, amikor kézről kézra adták a csőcselék, látta, hogy Lilath au Faran lefejezi Daxot, és a fejét az őrült tömegnek dobja.
Körülbelül négy héttel a Vörös Halambok Napja után Lysander meglepő támadást indított a Szabad Légiók ellen Héliopolisz utcáiról. A támadásban, mint Silenius-örököse, a Társadlom jogos Uralkodója áll ki a városban hozzá hű emberek elé, és lázadást szít a köztársaságiak ellen. Darrow emberei sérültek voltak, ráadásul sokkal kevesebben is voltak, mint a város lakói, mégis sokáig állták a sarat. A végén azonban Lysander emberei erősebbnek bizonyultak a már napok óta nem pihent katonákkal szemben, és visszaszorították őket. Darrow és emberei várták, hogy eljöjjön a vég, már feladták a reményt, amikor Cassius au Bellona jelent meg, hogy megmentse őket. Lysandert bántotta, hogy nem kapta el Darrow-t, de a támadás elérte a célját, a város felszabadult, így a HosszúÉjként emlegetett nap a Diadalát okozza.